HÍREK

HÍREK

  • A VÁLLALATVEZETÉS PARADIGMAVÁLTÁSA AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREKEN KERESZTÜL

    A VÁLLALATVEZETÉS PARADIGMAVÁLTÁSA AZ ÚJ IRÁNYÍTÁSI RENDSZEREKEN KERESZTÜL

    BEVEZETÉS

    1A paradigmaváltás résztvevői

    2015 óta ugyan eltelt 4 év, és az ISO 9001 megjelenését követő 3 év áttérési idő zöme is eltelt, vélhetően a gazdálkodó szervezetek többsége már megoldotta az áttérést. A jelen cikk célja a sikeres áttérés és a már várt „új” szemlélet adaptációjának a feltételeit összefoglalni kizárólag szakmai tapasztalatok alapján. A cikk arra hívja fel a figyelmet, hogy az új ISO 9001 és az analógiában felépített egyéb irányítási rendszer követelmények komolyabb együttműködést tesznek szükségessé a szabályozók, a szabálykövetők és a kompetencia fejlesztő szervezetek között.

    1.            AZ ÜGYVEZETÉS KAPCSOLATA AZ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERKÖVETELMÉNYEKKEL, MINT HASZANÁLATI ÚTMUTATÓVAL

    Több fórumon is felmerül az a kérdés mostanában, hogy az oktatási intézményi kereteken belül képzett minőségirányítási szakemberek közül miért kerülnek ki olyan kevesen egy gazdálkodó szervezet élére ügyvezetőként. Hiszen a szabványok gazdaságos, fenntartható és folyamatosan fejlődő működést ígérnek, emellett pedig e szabványok képviselői a szervezeten belül elméleti szinten a garanciák is egyben arra, amit a szabványok ígérnek. A szabványok érvényesítői a megfelelő képzettség és tapasztalat eredményeképpen olyan szervezeti szintű átfogó ismerettel rendelkeznek, mely a szabványok ígéretei szerint elegendők a szervezet sikeres működtetéséhez. Mégis, e szakemberek közül kevesen kerülnek ügyvezetői pozícióba. Vajon miért?

    Az ügyvezetők jellemzően műszaki – gépész, elektronika – vagy gazdasági területről kerülnek ki. Az pedig ritka, ha egy társadalomtudományokat képviselő szakember kerül ügyvezetői pozícióba. E szakemberek képviselői a személyiségi jegyeik által is különböznek, mely a saját területükön sikeressé teszi őket. A személyiségi jegyek és a szakmai háttér nyújtotta szemlélet vezérli ezeket a profilokat ügyvezetőként a szervezet működtetésére. Azaz, egy gazdasági szakember jellemzően gazdasági szemlélettel és költség megtérülés alapon fogja vezetni a szervezetét, míg egy műszaki háttérrel rendelkező szakember inkább a termelésben, és a hangsúlyosabb technológiai támogatásban látja a szervezet sikerességét.

    Az irányítási rendszer szabványok azonban e kettőt egy platformra helyezik és a fontosságuk között nem tesz különbséget. Azaz, nem létezik olyan kitétel, amely a szabvány tartalmában prioritást állít fel. A tartalom valamennyi pontjának nem, vagy hiányos teljesülésére ugyanaz az értékelési szempontrendszer és eljárás vonatkozik.

    Köszönhetően a 2014-ben és 2015-ben publikált új irányítási rendszer szabványok szemléletváltásának, ma már nem csak követelmények csomagjáról beszélünk, hanem egy szemléletről és egy útmutatásról is. Más szóval, a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet az ügyvezetők számára kiadott egy „vállalatirányítás használati útmutatót”. Maga a kitétel, melyet ez az új szabványcsomag már kategórikusan ki is mond, miszerint a minőségirányítási rendszer nem a minőségirányítási vezető tulajdona, hanem az ügyvezetőé, arra predesztinálná az ügyvezetőt, hogy ismerje ezt az útmutató rendszert. Azonban erre a szemléletre nehéz átállni bizonyos régi gyakorlatok és szemléletek miatt.

    Ahhoz megértsük ennek a paradigmaváltásnak a nehézségeit, érdemes végig vizsgálnunk a váltást befolyásoló tényezőket, mely tényezők változása nélkül, maga a megcélzott vállalatirányítási paradigmaváltási szemlélet sem tud a szándék szerint hatékonyan bekövetkezni.

              1.1      TÖRTÉNELEM

              1.1.1   Első generációs szabványok

    A szabványosítás a kezdetekben nem vállalati szintű globális irányítási szempontok alapján vált szükségessé. Az elsődleges cél a fogyasztói társadalom kiszolgálása volt, a második világháború utáni komfort hiányának a pótlására. A kereslet magasabb volt, mint a kínálat, amely jelenség a kibocsájtott mennyiségre fektette a hangsúlyt a kibocsájtott minőség helyett. A kibocsájtott minőséggel szembeni elvárás az állandóságban merült ki, így a szabványok leginkább a termék szintjére fókuszáltak. Vagyis adott egy termék, valamilyen tulajdonságok halmazával, és ezt a tulajdonság halmazt kellett biztosítani több éves kibocsájtási volumenen keresztül. Ahhoz, hogy ezt a tulajdonsághalmazt hosszútávon biztosítani lehessen, szükségessé vált a szabványosított termék előállítás. Meg kell említeni azt is, hogy ebben az időszakban az erőforrások még végesek voltak, így az erre az időszakra jellemző minőségre vonatkozó követelmények teljesítése egyfajta gazdaságos működést is generált, pontosan a véges erőforrások rendelkezésre állása miatt.

              1.1.2   Második generációs szabványok

    Ahogy telt az idő, a fogyasztói társadalom általános, az életszínvonalra irányuló hiánya és kereslete csökkent. Ezáltal lehetőség nyílt a minőség újra definiálására és az egyén szintjén differenciált elvárásokra egy termékkel és/vagy funkcióval szemben. Ebben az időszakban az erőforrás rendelkezésre állás stabilizálódott, amely szintén támogatta a követelmények differenciálódását. A nagy volumenű kibocsájtásokat felváltotta a változó volumen. Az egyéni követelmények teljesítése különösen kis mennyiség előállítása esetén gazdaságtalan működéshez vezethetnek. Ekkor léphettek színre az irányítási rendszer szabványok is, melyek által az újra definiált minőség előállítása egy újra definiált előállítási környezetet támogatott. A termékre irányuló összpontosítást felváltotta a termék előállításra irányuló figyelem, és teret nyert a környezetgazdálkodás is. A szabványosításnak ebben az időszakban szintén célja volt a gazdaságos kibocsájtás a megváltozott, új gazdasági környezetben, de nem hozott akkora sikert a gazdálkodó szervezetek életében, mint amekkorát ígértek ezek az irányítási rendszer szabványok. Ez az időszak azonban túl hosszúra nyúlt.

              1.1.3   A harmadik generáció

    A második generációs, az irányítási rendszerekre vonatkozó szabványok ideje lejárt és eljött az ideje egy újabb kísérletnek a fenntartható gazdaságos működés irányelveinek a megértetésére. A minőség definíciója stabilizálódni és racionalizálódni látszik, bár a fogyasztói társadalom igénye az egyediségre tevődött át, mely látszólag a minőség definícióját megosztja és megváltoztatja. A környezettudatosság elterjedése miatt, bár az erőforrások rendelkezésre állnak, a velük való gazdálkodás tudatosabbá vált. A termék előállítás folyamatáról a figyelem átkerült a rendszerre, vagyis a folyamatok harmonikus együttműködésére. A vevőközpontúság kiegészült az „én”, mint gazdálkodó szervezet, és partnereim központúsággal, ezáltal egy új megközelítést megfogalmazva, mely nem kimondottan a vevőt, hanem a vevővel való kapcsolatot helyezi fókuszba. Az üzletmenet folytonosságának a biztosítása szükségessé teszi a teljes beszállítói lánc átláthatóságát és megértését.

              1.2      OK-OKOZATOK

              1.2.1   A szabványalkotók oktatási rendszere

    A szabványalkotók részéről az irányítási rendszerszabványok mögé helyezett oktatási rendszernek nem sikerült a gazdálkodó szervezet érdekeit olyan mértékben kihangsúlyozni, mint ahogyan azt szánták, magával a szabvány létrehozásával. A hangsúly a vevőre és a folyamatokra tevődött, a gazdasági megfontolások elenyésző figyelembevételével. A gazdaságos működés, mint egy indirekt, pozitív hozadékaként lett előirányozva a vevőközpontú magatartás és a folyamatos fejlesztés együttes megvalósításának. Mivel a gazdaságos működés nem lett egyértelműen kimondva és definiálva, a gazdálkodó szervezetek azzal az eredménnyel számoltak, amelyet ők értelmeztek gazdaságos működés alatt. Nem lehetett egyértelműen azonosítani az irányítási rendszerek helyes működéséből származó pozitív hozadékot, viszont többségében azt gondolták, hogy a költségeit egyértelműen meg tudják határozni. Nagy segítség lett volna a szabványalkotók részéről az, ha kiadnak egy olyan útmutatót is, amely segítségével a haszon és a költség oldal egyértelműen azonosíthatóvá válik.

    Ebben az oktatási rendszerben nem volt meghatározva a bizonyosan szükséges kiegészítő ismeretek köre, az alapképzettség szintje, és maga a képzési időszak is legfeljebb 10-20 nap volt. A 2015-ben kiadott új irányítási rendszerkövetelmények között már jól kivehető az, hogy milyen, a szabvány által nem nyújtott, kiegészítő ismeretekre van szükség ahhoz, hogy a szabványban lévő iránymutatások tényleg a gazdálkodó szervezet hasznára váljanak. Jól kivehető az, hogy ezek az ajánlott kiegészítő ismeretek inkább a támogató folyamatokra vonatkoznak, mint a közvetlen előállító folyamatokra. Ilyen szükséges ismeretek például a stratégia menedzsment, a beszállítói lánc menedzsment, a kompetencia menedzsment, a közgazdasági és stratégiai pénzügyi, egyéb ismeretek. A szabványalkotók azonban ezen a területen most is nagy mozgásteret engedtek azon szakértői csapat számára, akik az irányítási rendszer követelményeit képviselik. Ez a hiányos oktatási rendszer aktív szabályozás és szankcionálás nélkül továbbra is lehetőséget biztosít a szabványok téves vagy hibás értelmezésére az ajánlott vagy szükséges kompetenciák hiányából eredően. Ennek a téves vagy hibás értelmezésnek köszönhetően az irányítási rendszerekből hosszú időre eltűnt a gazdaságos működés preferenciája a hibás értelmezés képviselői által, és továbbra sincs garancia arra, hogy az új követelménycsomag önmagában képes a kívánt hatást elérni.

    Az irányítási rendszerkövetelmények jellemzően általános kitételekkel élnek, azaz, nem adnak iránymutatást arra, hogy „hogyan”, csak arra, hogy „mit”. A „hogyan” kérdés nem-meghatározása teszi lehetővé a különböző szervezetek számára az azonos „mit” teljesítését és az egységes értékelés és minősítés lehetőségét, de a lehetséges „hogyanra” vonatkozó hiányos ismeretek eredményeképpen az azonos „hogyanra” tett kísérletek világszinten vallottak kudarcot.

              1.2.2   Az Intézményi oktatás rendszere

    Az iskolai keretek között biztosított vonatkozó képzések többségében mérnöki, technológiai kérdésekre összpontosítottak, az irányítási rendszer szabványok alkalmazásának gazdasági vetületeire nagyon kismértékben tevődött a hangsúly. Ez a mérnöki keretek közé helyezett intézményesített oktatási rendszer szintén magyarázat arra, hogy a minőségirányítás elidegenedett a vállalatirányítástól és a fenntartható gazdaságos működés pénzügyi vetületeitől. Ennek a jelenségnek szintén oka az, hogy a szabványalkotóknak nem sikerült úgy átadniuk a követelményrendszer szándékát, ahogy azt szánták a szabványokban.

    Minden tanúsított szervezet számol minőségköltségeket, jellemzően eltérő módon, de ez a megközelítés csak a kiadás oldal monitoringját támogatja. A bevétel oldalon jellemzően nincs láttatva a minőségirányítás hatékonysága. Az utóbbi évben jelentek meg olyan cikkek, (Pl. Böcskei Elvira: Vevői igények kielégítése: a TQM és a controlling kapcsolata A Controller, ISSN 1787-3983, 2009. (5. évf.) 1. sz. 6-8. old.; Böcskei Elvira - Papp Ottó: Szervezeti rendszerek felülvizsgálata és racionalizálása a funkció- és költségcontrolling alkalmazásával A Controller, ISSN 1787-3983, 2009. (5. évf.) 6. sz. 1-4. old.) melyek a minőségirányítás hatékonyságát és a mérlegeredményeket bíztatja összevetni azért, hogy a szabványosított irányítási rendszerek eredeti céljai ne merüljenek ki a minőségköltségek szintjén, ahogy az eddig történt. E cikkek arra hívják fel a figyelmet, hogy a mérleg és eredmény kimutatás elemei azonosíthatók az irányítási rendszer követelmények egyes területeivel, és kimutatható az irányítási rendszer hatékonysága a mérlegen és eredmény kimutatáson keresztül. Ez a megközelítés továbbra sem terjedt el, mert általában kimondható az, hogy a mérnököknek nincsenek releváns közgazdasági és/vagy társadalomtudományi ismereteik, a közgazdászoknak pedig nincsenek mérnöki, bármilyen szabványi, vagy társadalomtudományi ismeretei. Természetesen ezek erős és kategórikus kijelentések, és léteznek kivételek, de annyi biztos, hogy a tudományágak együttműködése ma még szükségesebb, mint valaha. Ezért arra érdemes törekedni, hogy egy személyben több tudományág integrálódjon.

    Ez a kapcsolat tehát már létre lett hozva, de az eddig berögződött mechanizmusok miatt az ügyvezetés mégsem használja ki a lehetőséget. Az új irányítási rendszer-szemlélet megpróbál túllépni a mérnöki és technológiai szintű minőségirányításon, ezzel új minőségirányítási kompetenciákat generálva, amelyek Magyarországon elenyésző mértékben állnak rendelkezésre, többségében csak több diploma együtteseként. Ennek egyszerű oka az, hogy az intézményesített oktatási rendszerek nem kínálnak még ilyen jellegű képzéseket és végzettségeket mint például a stratégiai minőségirányítás, a minőségirányítási közgazdász, a minőségirányítási beszállítói lánc specialista és hasonlók. Mivel ezek a specifikus képzések nem állnak rendelkezésre, a szabványalkotók megint magukra maradnak a szabványaikkal hiszen nincsenek megtámogatva a szükséges kompetenciával az érvényesítéshez.

              1.2.3   Profilra állítás

    A valóban szükséges, de hiányosan definiált kompetenciák, a szabványalkotók által kiadott oktatási rendszer, a téves egyéni értelmezések és az ezek alapján történt érvényesítések együttes eredménye lett az irányítási rendszer szabvány követelmények hiányos vagy hibás profilra állítása adott gazdálkodó szervezetre. A hibásan vagy hiányosan profilra állított irányítási rendszerek többségében nem tudták támogatni a gazdálkodó szervezetet, viszont aktív erőforrás igényt és adminisztrációs terhet rótt a szervezetekre. Az adminisztráció nem más, mint az információ megörökítése és a folytonosság biztosítása. A gazdálkodó szervezet alapvető működéséhez az információ elengedhetetlen. E kapcsolatnak a fontosságát és hasznosságát szintén nem sikerült a szakembereknek úgy közvetíteni, hogy az adminisztráció ésszerű, racionális és valóban hasznos legyen. Különös tekintettel a pénzügyi vetületekre vonatkozóan. Mivel ez a közvetítés jellemzően sikertelen volt, egy nyilvánvaló ellenszenvet váltott ki ügyvezetői szinten az egész irányítási rendszer követelményekre vonatkozóan.

              1.2.4   Általános egyénszintű hozzáállás

    Az irányítási rendszer képviselők – azon belül is a tanácsadók – számára, a gazdálkodó szervezetek általi gyorsan növekvő kibocsájtás „Kánaánt” illetve a gyors és könnyű meggazdagodás lehetőségét biztosította, hiszen a szabványosítás szükséges volt a volumenek és a minőség teljesítése érdekében. Alapvetően a szabványalkotók által képzett szakemberek száma elenyésző volt. E szakemberek köre nem tudta lefedni a tanúsításra vonatkozó igényeket. Emellett általánosságban véve a vezetés nem is értette a szabványosítás mibenlétét, bár érzékelte a szükségességét. Ha az igény fel is merült az irányítási rendszerek bevezetésére és működtetésére vonatkozó képzésekre, nem álltak rendelkezésre megfelelő mennyiségben és minőségben sem ezek a képzések, sem a szabványalkotók ismereteivel rendelkező oktatók. E tényezők együttes eredménye lett a tömegesen „egy kaptafára” kibocsátott és hibásan vagy hiányosan illesztett minőségirányítási rendszerek, melyek legfőbb hibája az volt, hogy a különböző szervezeti profilokat jelentős mértékben figyelmen kívül hagyták.

    Mivel a szabványkövetelmények és a gazdálkodó szervezetek közötti illeszkedés nem vagy nehezen valósult meg, kialakult egy általános ellenállás, rosszabb esetben egy látszólagos támogató, de a valóságban egy elutasító magatartás. Mivel a szervezetek vezetői folyamatos kapcsolatban voltak egymással a különböző fórumok segítségével, meg tudták osztani egymással az irányítási rendszereik sikereit, és sikertelenségeit, egymást erősítve azzal, hogy ezek fölöslegesek, költségesek és csak hátráltatják a szervezet működését.

    Végül az irányítási rendszerek „szükséges rosszként” terjedtek el a köztudatban. Számszerűsített és azonosított előnyök hiányában pedig az ügyvezetés szándékos távolmaradását és a minőségirányítási vezetőre történő teljes felelősség delegálását eredményezte. Ennek a mechanizmusnak az eredményeképpen jött létre egy egyre növekvő távolság az irányítási rendszerek – mint vállalati használati útmutatók – és az ügyvezetés között, mely szakadék, a mai napon is még aktívan jelen van.

              1.2.5   Eredmény

    A szabványalkotók megértették azt, hogy az általuk közvetített irányelveket lehet tévesen is értelmezni és alkalmazni, mely értelmezések a céljaikkal ellentétes eredményeket generálták. Azt is megértették, hogy bizonyos irányelveket hangsúlyozni szükséges, mert elsőre nem ment át az üzenet. Megértették továbbá, hogy a „használati útmutató” (azaz az oktatási rendszerük) a „használati útmutatóhoz” (magához az irányítási rendszer irányelvekhez és követelményekhez) pontatlan és hiányos volt. Végül belátták, hogy nem fenntartható állapot az, hogy az ügyvezetésnek, és/vagy a vezetői testületnek szánt „használati kézikönyvet” pont a célközönség nem használja.

    2.   MILYEN MEGOLDÁSOK LEHETNEK ENNEK A TÁVOLSÁGNAK A CSÖKKENTÉSÉRE, MEGSZÜNTETÉSÉRE?

     

    Ez a cikk megpróbál egy pártatlan egyensúlyban lévő helyzetképet adni. E rövid áttekintés után úgy tűnik, hogy eljött a paradigmaváltás ideje mind a szabványalkotók, mind a szabványt használók körében. A továbbiakból ki fog derülni az, hogy a paradigmaváltáshoz igenis minden résztvevő részéről szükséges egy egymáshoz közelítő szemléletváltó szándék és megértés.

              2.1      A KÖZÖS NYELV

    Közös nyelv alatt nyilvánvalóan azt értjük, amikor valamennyi résztvevő adott témában ugyanazt érti a szakmai kifejezések, fogalmak és rövidítések vagy mozaikszavak alatt is. Erre a kérdésre nehéz válaszolni.

    Egyrészről, szükséges bizonyos egyéb ismeretek birtoklása azért, hogy a szabványokban alkalmazott kifejezések mögé definíciókat tudjunk kimondani, illetve szükséges olyan tapasztalatok gyűjteménye, melyek segítségével meg tudjuk határozni e definíciók gyakorlati kivitelezésbe történő átültetését. Amikor az irányelvek gyakorlati megvalósítását megismertük és megértjük, abban a pillanatban világossá válik valamennyi feltételrendszer szükségessége. A közös nyelv megteremtéséhez a szabványalkotók bizonyos mértékig nyújtanak csak támogatást. Ha a legismertebb általános irányítási rendszert, az ISO 9001 Minőségirányítási rendszerek. Követelmények szabványt vesszük alapul, már a cím szintjén kifogásolható a közös nyelvhasználat. A gazdálkodó szervezet és a fogyasztói közönség a minőség kifejezés mögé terméket vagy szolgáltatást párosít. A minőségirányításon pedig kimondottan a termékre, vagy szolgáltatásra összpontosító tényezőket értik. A szabványalkotók azonban a minőség kifejezést a legszűkebbtől a legtágabb értelmezésig kívánják rendelkezésre bocsájtani, vagyis lehet minősége egy dokumentumnak, egy szerződésnek, egy kompetenciának, egy gépnek vagy eszköznek, egy infrastruktúrának, egy környezetnek, egy partnernek, amelyek mind befolyásolják azt a minőséget, amit a fogyasztó vagy felhasználó ért e kifejezés alatt. A szabvány követelményrendszere teljes mértében úgy épült fel, hogy a minőség valamennyi aspektusát megpróbálja lefedni. A gazdálkodó szervezet ügyvezetése ebből a követelménycsomagból annyit érzékel, hogy a Szervezetben az erre a célra kijelölt munkatársak a Szervezet teljes működésében érintettek, és minden részleg működésébe és a működési körülményeibe bele kell, hogy follyanak. Ez egy fajta disszonanciát is eredményez, hiszen az ügyvezetés az egyetlen funkció a Szervezeten belül, amely arra predesztinált, hogy minden részlegbe és funkció működésébe szabályozás szintű betekintést nyerjen. Mégis található az ügyvezetés mellett egy alacsonyabb szintű szervezeti egység, amely számára egy hasonló szintű betekintést kell biztosítani. Ez lehet az első és alapvető disszonáns tény, amely egyben kezdet a közös nyelv megteremtésére. Szükséges az ügyvezetésnek ismernie és értenie az irányítási rendszer követelményeket, amely kérdéses esetekben támogató iránymutatásként is funkcionálhat.

    Ha tovább megyünk a közös nyelv kérdését boncolgatva felmerülnek a tartalomban megjelenő olyan kifejezések, mint a fenntartható fejlődés, vagy a kompetencia gazdálkodás, melyek sok esetben a vonatkozó tudományágak definíciót társítja a kifejezések mögé, különösebb magyarázat nélkül, azt sugallva, hogy az irányítási rendszerkövetelmények megértéséhez szükség van egy szélesebb látásmódra és kiterjedtebb tudásra a gazdálkodó szervezet vezetése részéről. Például, a kompetencia menedzsmentnél maradva, a szabvány bizonyos követelményeket deklarál, amely követelmények íratlan feltételrendszerhez vannak kötve. E feltételrendszer a vonatkozó tudományág sajátossága, melyet iskolai rendszerű képzés keretein belül lehet alaposan elsajátítani. Alapvető és nyilvánvaló szükségletté vált az, hogy stratégiai menedzsment ismeretek nélkül az irányítási rendszerkövetelmények nem illeszthetők rá egy gazdálkodó szervezetre úgy, hogy az a Szervezet teljesmértékű és kimutatható hasznára váljon.

    Léteznek olyan irányítási rendszerek, amelyek alig terjedtek el a köztudatban, Magyarországon pedig szinte egyáltalán nem. E követelmény rendszerek közül érdemes kiemelni az ISO 22301 Szociális biztonság. Üzletvitel-irányítási rendszerek. Követelmények szabványt. Könnyen megállapítható az, hogy ennek a szabványnak sem találó a címe, így nem is csoda, hogy igény sem merül fel a megismerésére. Azonban, ha a tartalmába betekintünk, könnyen rájöhetünk arra, hogy ez is egy vállalatirányítási rendszer szabvány, amely nem a jelent hangsúlyozza, mint a 9001, hanem az esetleges olyan jövőt, mely hátrányosan befolyásolja a minőséget, a beszállítói láncban történő termékáramot, a vevő kiszolgálását, ezáltal a folyamatos bevétel áramlást és legfőbb képpen magának a gazdálkodó szervezetnek a rövid illetve hosszútávú működését. A közös nyelvre irányuló kérdések esetében a szabványalkotók e szabvány esetében is globális gondolkodást irányoztak elő, és megpróbálták a gazdálkodó szervezetet olyan helyzetbe hozni, amellyel a legszélesebb aspektusban képes magát pozícionálni. Az ISO 22301 a helyes értelmezéssel nem más, mint az ISO 9001-ben követelményként megjelent fenntartható fejlődés megvalósításának az egyik leghasznosabb eszköze.

    Mint látható, a közös nyelv szükséges, de önmagában nem képes a paradigmaváltást létrehozni a használat nélkül. A közös nyelv megteremtéséhez „tolmácsokra” van szükség, akik által létrejöhet a paradigmaváltás.

              2.2      KÖZELÍTÉS A GAZDÁLKODÓ SZERVEZETEK RÉSZÉRŐL

    Mint az a cikk elején említésre került, az ügyvezetés jellemzően vagy gazdasági, vagy mérnöki területen felkészített szakemberekből áll. Előzetes kutatás nélkül, tapasztalati úton, egy szerény becsléssel élve az ügyvezetők legalább 50% egy diplomával rendelkezik, ezzel a „vagy” kapcsolatot megerősítve, melyek megszerzése több, mint 8 évvel ezelőttre tehető. Vagyis az egy diploma egyértelműen kizárja a gazdasági és a mérnüki tudományok ötvözésének a lehetőségét. Emellett a képzettségi szint mellett, a tapasztalat, kisebb tréningek, és az egyén szintű készségek és képességek együttese – melyeket legjobb gyakorlatként tud alkalmazni – tudja az ügyvezetést támogatni a sikeres működtetésben, mert a tudásbázis, amit megszerzett, ma már jelentős részben elkopott vagy elavult. Elenyésző az a szerencsés, képzettség alapon felkészült ügyvezetői kör, amely az irányítási rendszerek által előirányzott és feltételezett kombinált tudás – mind a gazdaság-, mind a mérnöki és a társadalomtudományi vetület – birtokában van és ez a tudás frissebb, mint 8 év.

    Az ügyvezetés alatt közvetlenül működő vezetők, felelőssége is kérdéses. Felvilágosult szemléletet feltételez az, amikor egy tudományágat képviselő, vezető beosztásban lévő munkatárs nem csak az alárendelt részleg vezetéséért felel kizárólag az ügyvezetői iránymutatás alapján, hanem az ügyvezető támogatása céljából tanácsadói szerepkört is ellát, azaz, az adott tudományágat szakmailag úgy képviseli, hogy az a gazdálkodó szervezet hasznára váljon. Ekkor képes a tudományág a gazdálkodó szervezet stratégiájába beépülni.

    Itt is említést kell tenni az irányítási rendszerkövetelmények értelmezésének problémaköréről. A követelmény úgy hangzott, hogy „…A felsővezetőségnek ki kell jelölnie a szervezet vezetőségének egy tagját, akinek egyéb felelősségi körétől függetlenül olyan felelősségi körrel és hatáskörrel kell rendelkeznie, amely magában foglalja a gondoskodást…” a folyamatok létrehozásáról, a működésről és fejlesztésről történő beszámolást, és a vevői követelmények kezelését. Erre a követelményre valamennyi gazdálkodó szervezet reakciója az volt, hogy az ügyvezetői felelősségek alól teljesen kivonta, és egy független vezetőre bízta a szervezet gyakorlatilag kulcsfontosságú elemeinek a működtetését. Azaz azokat a belső működést és piaci reakciók nyomonkövetését függetlenítették az ügyvezetőtől, amelyekért alapvetően is felelős. Ezt követően amíg a minőségirányításért felelős személy fejlődött a vállaltirányítás területén, az ügyvezetés kiengedte a kezéből tudást és lehetőséget. Ma az új szabvány a következő képpen árnyal: „…A felső vezetőségnek biztosítania kell a felelősségek és hatáskörök kijelölését a lényeges szerepekre, ezek kommunikálását és megértését a szervezeten belül. A felső vezetőségnek ki kell jelölnie a felelősséget…” a minőségirányítási rendszer érvényesítésére, a folyamatok eredményességére, a teljesítményekre és fejlesztésekre vonatkozó riportálásra, a vevőközpontúságra, egyéb. E kitétel helyes értelmezése szerint, már nincs szó egy kiválasztott képviselőről. A minőségirányítás, ami ugye vállalatirányítás képviselője az egész vezetői testület, élén az ügyvezetéssel, és a vonatkozó felelősségeket egymás között kell úgy felosztani, hogy valamennyi érintett követelmény, a vezetői testület valamennyi tagjánál megjelenjen és érvényesüljön.

    Idealistának hangzik az, hogy maguk az irányítási rendszerek szükségtelenek, vagy önkéntesek. A gazdálkodó szervezetek elvárják a saját biztonságukat, melyet a partnereik biztonságos működése és a belső biztonság megteremtése eredményez. Ennek a biztonságnak a megteremtéséhez közös felület a jogi és irányítási rendszer követelmének teljesítése. Így semmiképp sem önkéntes már a tanúsítás sem. Amint a gazdálkodó szervezet felvállalja és tanúsíttatja az irányítási rendszerét, a követelmények teljesítése kötelező érvényűvé válik. Ezért az erre vonatkozó gondolkodásmódban alapvető változás javasolt. Mindezek alapján a nyitottság, az együttműködés és a közös felelősségvállalás iránti elköteleződés lehet az első lépés a paradigmaváltás felé.

              2.3      KÖZELÍTÉS A SZABVÁNYALKOTÓK RÉSZÉRŐL

    Azt el kell ismerni, hogy a szabványalkotók piacot hódítottak a követelmény rendszereikkel. Amit közvetíteni szeretnének, az egy olyan globális gondolkodásmód és szemlélet, melyet a világ még mindig folyamatosan tanul. Az is igaz, hogy képesek a folyamatos megújulásra, a követelmények által tanítják és terelik a világot. A hatásuk olyan mértékben beivódott a gazdálkodó szervezetek és általuk a fogyasztói társadalom életébe, hogy annak az esélye, hogy a közel vagy távol jövőben a tevékenységük vagy a létjogosultságuk szükségtelenné váljon, szinte esélytelen. Ennél fogva a támogatásukra is növekszik az igény, mert a követelmények megértését és helyes alkalmazását az auditokon és a tanúsítási eljáráson keresztül szinte azonnal érvényesítik is.

    A szabványalkotók továbbra sem támogatják számottevő mértékben a gazdálkodó szervezeteket példákkal, legjobb gyakorlatok gyűjteményével, workshop-okkal, egy-egy szabványpontra kiemelt szemináriumokkal, világszerte kiterjedt oktatási- és esetlegesen időszakosan ismétlődő vizsgahálózattal azért, hogy a forrás a világ valamennyi pontján elérhető legyen.

    Nincs egyértelműen meghatározva a részükről az, hogy ki oktathatja a követelményrendszereiket. Tulajdonképpen akinek vezető auditori vizsgája van, tapasztalattól függetlenül, és jókor van jó helyen, oktathat. Ez alól egyedül az autóipart szabályozó irányítási rendszer kivétel egyedül. De valamennyi iparágra és irányítási rendszerre érvényes az, hogy ha a követelményrendszert tévesen értelmezte az oktatásra felhatalmazott személy, vagy a fókuszpontokat nem vagy tévesen hangsúlyozza ki, hibásan közvetíti a szabványalkotók szándékát.

    A szabványalkotók nem, vagy nem megfelelő mértékben kísérik figyelemmel az őket képviselő fórumokat, konferenciákat és egyesületeket.

    Az irányítási rendszer követelményeken keresztül üzenik meg az ügyvezetésnek azt, hogy hogyan néz ki egy ideális vállalatvezetés, de az ügyvezetés jellemzően nem olvassa el a nekik szánt „szakirodalmat”.

    Az egységes követelményrendszer az egyes nemzeti kultúrák közötti eltéréseket megpróbálja azonos szintre emelni, de ahhoz, hogy ez az azonos, vagy közel azonos szint megvalósuljon az egyes nemzeteknek különböző tudományokban kell megerősödniük. Például Magyarországnak a kompetencia menedzsment jelenleg egy gyengepontja.

    Hiányoznak az egymást kiegészítő vagy támogató irányítási rendszerekre való kereszthivatkozások a szabványokban. Integrálhatóság és a belső auditálhatóság esetén alkalmaz hivatkozásokat más irányítási rendszerekre, vagy szabványcsalád esetén a kiegészítő követelményekre hívja fel a figyelmet.

    A szabványalkotók részéről a paradigmaváltás az lenne, ha emberi kapcsolatot teremtenének maguk és a felhasználók között, több szemináriummal, több innovációt bemutató rendezvénnyel, nagyobb kontrolt gyakorolnának a képviselőiken, és nem csak a szabványokon keresztül kommunikálnának a „külvilággal”.

              2.4      KÖZELÍTÉS AZ OKTATÁSI RENDSZER RÉSZÉRŐL

    Léteznek iskolai rendszerű, tanfolyam és tréning jellegű képzések, amelyek részeiben oktatják azt a kompetencia halmazt, melyre az ügyvezetésnek szüksége van egy gazdálkodó szervezet sikeres működtetéséhez. E képzések magukban foglalják a tudományágak specifikus ismereteit és/vagy az egyén szintű készségek és képességek fejlesztését is. Ahhoz, hogy ma egy ügyvezető a megfelelő szintű és minőségű kompetenciahalmaz birtokába kerülhessen, meg kell találnia azokat a képzési lehetőségeket, melyek az aktuálisan megszerzett tudását kiegészítik, mert maga a szükséges halmaz egy képzésen keresztül nem megszerezhető. Fel kell tenni a kérdést, vajon létezik-e olyan definiált kompetencia halmaz, amely az ügyvezetői funkcióhoz van társítva. A válasz az, hogy nincs. Vezetői kompetenciák kerültek azonosításra leginkább tapasztalati úton, de a gazdálkodó szervezet első embere minden szinten figyelmen kívül van hagyva. Vezetők számára képzések, tréningek hada áll rendelkezésre, ügyvezetők számára elenyésző és az sem globális szintű, hanem csak egy-egy kiragadott eleme a teljes ügyvezetői felelősségkörnek. Egyáltalán miért vesszük egy kalap alá az ügyvezetést a vezetéssel? Miért nem lehet elkülöníteni a képzés szintjén akkor, amikor még jogszabályi szinten is határozott különbségek azonosíthatók (például a szerződések aláírása, felelősségre vonhatóság, büntethetőség, egyéb kérdésekben)?

    Ez egy hihetetlen nagy piaci hátrány Magyarországon, mivel egy gazdálkodó szervezet kimondottan első emberére irányuló képzés nem létezik. Emellett egy fejlődési lehetőség, hiszen magát a kompetenciahalmazt azonosítani lehet, továbbá az oktatási intézmények számára egy piaci rés, mely új profilt és egy új akkreditált képzési lehetőséget teremt.

    Az iskolai rendszerű oktatásban szert lehet tenni vezetői pozíció betöltéséhez szükséges ismeretekre, még kimondottan minőségirányítási ismereteket is ad, de maga ez a vezetői képzés pontatlanul illeszkedik a szabványalkotók által deklarált minőségirányítási, amúgy vállalatirányítási irányelvekhez. A paradigmaváltás abban rejlene, hogy a vezetőket olyan ismeretekkel látjuk el, amelyek teljes fedésben vannak az irányítási rendszer követelményekkel.

    Érvek, amelyek az oktatási rendszer bevonása mellett sorakoznak fel:

    • Az oktatási rendszer lehet az irányítási rendszerek és a gazdálkodó szervezet közötti „tolmács”.
    • Az oktatási rendszer képes arra, hogy az ügyvezetés számára meghatározza és akkreditált keretek között átadhassa a megfelelő mennyiségű és minőségű kompetenciahalmazt.
    • Az oktatási rendszer képes arra, hogy bizonyítványt, oklevelet, diplomát, bármilyen tanúsítványt kiállítson, mely egy támpont lehet a humán erőforrás számára az ügyvezető pozíció keresésben.
    • Az oktatási rendszer az egyetlen, amely, ha szükséges vagy lehetséges, ismételt tudásfrissítést és/vagy vizsgát képes biztosítani a kompetencia elsajátításának a bizonyitékaként.
    • A tanrendek kialakítása mögött referencia halmaz áll rendelkezésre, ennél fogva, nincs szükség egyén szintű tapasztalatra, szokásra, bevált gyakorlatra, konkrétan és dokumentáltan kimutatható a képzés alapja.
    • Megfelelő alapismeretként meghatározott kompetenciahalmazzal, akár egy rövidebb időn belüli, 1-2 éves, tovább képzéssel is meglehet valósítani az ügyvezetésnek szánt oktatást.

              ÖSSZEGZÉS

    Mint látjuk a paradigmaváltás ideje eljött, de a feltételrendszer még nem áll rendelkezésre teljes egészében. Az is nyilvánvaló, hogy a paradigmaváltást egy résztvevő nem tudja valamennyi résztvevőnél elérni. Mégis a közös munkához a kapcsolatot és a kulcsot az oktatási rendszerben lehet legkönnyebben tetten érni, mivel a képzés biztosítja az alapot a közös nyelv és a megértés megteremtéséhez.

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
  • 6
X

Figyelem!

Jogvédett a tartalom! A másolása letiltva! Szerzői jogi védelem alatt álló oldal. A honlapon elhelyezett arculati és tartalmi elemek (pl. szöveg, kép, grafika, logo stb.), valamint szöveges és képi anyagok, felhasználása, másolása, terjesztése, továbbítása - akár részben, vagy egészben - kizárólag a Saikouno előzetes írásbeli hozzájárulásával lehetséges!